Mutatjuk miért.

Bizonyára sokaknak meg van az első emléke. Felnőtt korban már kissé nehéz visszaidézni ezt az első emléket, mely leginkább a 3 éves kor utáni időszakra tehető. De a születésünkre, bátran merem állítani, hogy senki sem emlékszik (vagy legalábbis tudatosan). Miért van ez? Miért törlődnek a 3 éves kor előtti emlékeink?

Emlékezet

Fotó: Pixabay.com

A gyermekek 3 éves korukig nagyon sok mindent elsajátítanak. Megtanulnak járni, beszélni, kötődnek vagy undorodnak valamitől. Tehát életünk első éveiben szerezzük meg azokat a készségeket, képességeket, melyek a további ismeretszerzéshez nélkülözhetetlenek. Ezen életszakaszban megszerzett információk mélyre gyökereznek és meghatározzák majd a későbbi személyiségvonásunkat is. Mégis, ha próbáljuk felidézni a 3 éves korunk előtti életeseményeket, a születésünket vagy az első lépéseinket, sajnos nem fog menni. A kutatók régóta vizsgálják eme gyermekkori amnézia jelenségét, okait. Nézzük meg a lehetséges magyarázatokat.

Több elmélet is létezik.

Freud szerint az első életévekben történt dolgokat elfojtjuk az érzelmi okok miatt. Ez alapján az mondható el, hogy megvannak azok az emlékek, de nem tudjuk felidézni őket.

Egyik másik elmélet szerint, amíg az éntudat nem alakul ki, addig emlékek sem létezhetnek. Az én felismerése, kb. 2 éves korra tehető. Ekkor a gyermek már nem úgy hívja magát, hogy baba, vagy a nevét mondogatja, hanem ismeri az én fogalmát is. Ez az éntudat még jelen időben van és a gyermek is csak jelen időben gondolkodik, még nem ismeri a múlt és a jövő foglamát. Később, amikor már a múlt idő is megjelenik és tudatosul, akkor alakulnak ki az emlékek. Ez a magyarázat nem is olyan rossz, hiszen ha belegondolunk ahhoz, hogy emlékeink legyenek, ismerni kell a múlt fogalmát is, hiszen jelent nem tudunk visszaidézni, csak múltat.

Egy újabb vizsgálat szerint az 5-6 éves gyermekek könnyen visszatudnak emlékezni az évekkel korábban történtekre is, de ez a későbbiek folyamán egyre nehezebben megy és 7-8 éves kor környékén az az előtti időszak emlékei már teljesen elhomályosulnak, vagy törlődnek. Sőt, 10 éves kor után a kisgyermekkori emlékeinket, eseményeinket már nem is tudjuk felidézni, kivéve, ha valamilyen trauma ért minket. Ezzel azért kicsit vitatkoznék…

De maradjunk a tárgynál. A kutatók a gyermekkori amnézia jelenségét azzal is magyarázzák, hogy 3-4 éves kor környékén az epizodikus emlékezetért felelős agyi területben, a hippokampuszban olyan kritikus változás (periódus) megy végbe, amely során a felnőttekre jellemző emlékező képességeket, a hosszútávú memóriát megszerezzük, de a régi emléknyomok sem törlődnek ám, csak megbújnak és bizonyos technikákkal (hipnózis?) előidézhetőek. Ez számomra megint csak nem magyarázza meg teljesen a gyermekkori amnézia jelenségét. Hiszen józan paraszti ésszel is rájöhetünk, ahhoz hogy tudjunk emlékezni, az agynak érnie kell és ez az időszak a 3-4 éves kor könyékén következik be és továbbra sincs arra válasz, hogy miért tűnnek el ezek az emlékek!

Miért emlékeznek mások, akár még a születésükre is?

Teljes bizonyossággal nem lehet kijelenteni, hogy vannak olyan emberek, akik emlékeznének a születésük pillanatára. Akik azt állítják, hogy emlékeznek erre a pillanatra, minden bizonnyal korábbi elbeszélésből, mások (szülők) által elmondottak alapján teszik ezt.

Láthatjuk, hogy nincs olyan bizonyíték, amely teljes mértékben megmagyarázná a gyermekkori amnézia jelenségét. Annyi biztos, hogy már több vizsgálat is bebizonyította, hogy a 3-4 éves kor előtt szerzett élmények meghatározóak lehetnek a felnőttkori személyiségvonásunk kialakulásában! Hiszen az ebben az időszakban szerzett káros élmények vagy ezen kritikus periódus folyamatának zavara a későbbiekben neuropszichiátriai és kognitív problémákhoz is vezethet.