Az Obesity című tudományos folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban a kutatók azokat a leginkább eredményes stratégiákat részletezik, melyek segíthetnek számunkra az elért testsúly hosszú távú fenntartásához.
A kutatás során a résztvevőket két csoportba osztották, és a két csoport eredményeit hasonlították össze a következtetések levonásához. Az első csoport közel 5,000 résztvevőből állt, akiknek mindegyike több, mint 9 kg-ot fogyott az elmúlt években, és az elért súlyát az elmúlt 3 év során meg tudta tartani. A második csoport résztvevőinek a súlya az elmúlt 5 év során nem változott többet 2 kg-nál, tehát nem fogytak, de nem is híztak.
A vizsgálat során a részt vevők BMI értékeit is nézték. A BMI, vagyis body mass index a testsúlyunk és magasságunk hányadát vizsgálja életkorunk tükrében, és ez alapján kapunk egy számot, melyből az elhízás – vagy éppen az alultápláltság - mértékére tudunk következtetni. Túlsúlyról beszélünk, ha a BMI 25-29,9 között van, 30 felett pedig elhízásról beszélünk.
Az első, tehát a fogyás utáni súlyukat tartó csoport átlag BMI értéke 27,1 volt, tehát az enyhe túlsúly volt jellemző esetükben, míg a fogyáson át nem esett csoport átlag BMI-je 38,9 volt, tehát ezen résztvevők az elhízás kategóriájába tartoztak.
A két csoport résztvevői önkitöltős kérdőívek segítségével értékelték, hogy a kutatók által felsorolt stratégiák és viselkedésformák mennyire jellemzőek esetükben.
Eredményként azt találták, hogy a fogyás utáni súlyukat megtartó részt vevők tudatosabban odafigyeltek az étkezésükre: kitűzték a napi elfogyasztott kalóriamennyiség értékét, számolták az elfogyasztott ételek kalóriamennyiségét, étkezési naplót vezettek, odafigyeltek, hogy alacsonyabb kalóriatartalmú, egészséges ételek álljanak rendelkezésükre, és tudatosan több zöldséget, valamint gyümölcsöt fogyasztottak.
Az étkezésre való odafigyelés mellett az első csoport tagjai jobban odafigyeltek a rendszeres testmozgásra is, valamint folyamatosan követték a testsúlyuk változását, akár grafikonon vezetve. Mindezek mellett a pszichológiai módszereket is alkalmaztak súlyuk fenntartásához: motiváció céljából folyamatosan célokat tűztek ki maguk elé (pl. napi kalóriabevitel), önmegerősítő kifejezéseket mondogattak maguknak, és súlygyarapodás esetén korábbi sikereikkel eredményesen tudták önmagukat motiválni az újabb fogyáshoz.
Mindezek következtében nem meglepő, hogy a fogyás utáni súlyukat megtartó résztvevők esetén az életminőségük értékelése is magasabb volt, mint a fogyáson át nem esett, elhízott résztvevők esetén.
A fogyás utáni testsúly megtartásának a titka tehát a tudatosság és a kitartás: az egészséges étkezésre és rendszeres testmozgásra való odafigyelés mellett fontos a lelki rész is, így a rendszeresség és folyamatos, pozitív önmegerősítés segítségével hosszú távon is motiváltak maradhatunk ideális testsúlyunk megtartásához.
Forrás: Suzanne Phelan et al. Behavioral and Psychological Strategies of Long‐Term Weight Loss Maintainers in a Widely Available Weight Management Program, Obesity (2020). DOI: 10.1002/oby.22685
Fotó: pixabay.com
