A kor előrehaladtával szinte mindenki tapasztalja, hogy már nem olyan a memóriája, mint fiatal korában – ez az élet természetes velejárója, bizonyos esetekben azonban súlyosabb probléma bújhat meg a feledékenység mögött. De mi az a pont, amikor a korral járó feledékenységen túlmutat a probléma, és mikor kell szakemberhez fordulni?
Az öregedés egy természetes folyamat, és ahogyan testünk többi részét, agyunkat sem kerüli el a folyamat. Általánosságban elmondható, hogy agyunk és idegrendszerünk 25-30 éves korunkig növekszik és fejlődik, ezután pedig elkezdődik az öregedés folyamata. Normális esetben ez egy igen-igen lassú hanyatlást eredményez a kognitív funkcióinkban – tehát a memóriánk, problémamegoldó képességünk, nyelvi készségeink és egyéb, gondolkodással kapcsolatos funkcióink terén.
A kognitív képességeink romlását sokáig a folyamat lassúsága miatt nem igazán észleljük, nem fogunk egy nap egyszer csak arra ébredni, hogy egészen máshogy érezzük magunkat. Lehetnek azonban olyan pillanatok akár az 50-es, 60-as éveinkben, amikor észrevesszük: már nem működik agyunk olyan gyorsasággal, mint fénykorunkban.
Mindenkivel előfordul életkortól függetlenül, hogy „kihagy a memóriája”, fokozott stressz, betegség, vagy túlterheltség esetén akár gyakrabban is, az életkor előrehaladtával pedig egyre növekszik ezen esetek száma. Mindez azonban az élet normális velejárója, egészen addig a pontig, míg nem okoz számunkra problémákat a mindennapi életvitel terén.
A legfontosabb dolog, amire oda kell figyelni, az a változás. Bárkivel előfordul, hogy elveszíti a telefonját vagy a kulcsát – ha azonban az elmúlt hónapokban ez többször is előfordult, vagy éppen többször elfelejtettünk időpontokat, találkozókat, arra lesz figyelmes a környezetünk, hogy sokszor tesszük fel ugyanazokat a kérdéseket, érdemes utánajárni, hogy mi okozta a változást a memóriánkban.
A szakemberek továbbá azt javasolják, hogy ha felmerül bennünk, hogy nem úgy működik a memóriánk, gondolkodásunk, mint korábban, és talán érdemes lenne ezzel orvoshoz fordulni, akkor mindenképpen tegyük meg. Hiszen mi történhet ilyenkor?
Ha a kognitív vizsgálatok során azt találja orvosunk, hogy nincs olyan kognitív hanyatlásunk, ami aggodalomra adna okot, akkor megnyugodhatunk, hogy nincs komolyabb gond. Ha viszont a szakember is valamilyen problémát észlel a memóriánk vagy kognitív funkcióink terén, további vizsgálatokkal sikerülhet kideríteni a probléma okát.
Számtalan esetben az enyhe kognitív károsodás hátterében nem a sokak által rettegett Alzheimer kór, hanem egyéb okok állnak: ilyenek az obstruktív alvási apnoe, a memóriát befolyásoló gyógyszerek, depresszió, Parkinson-kór, ér eredetű problémák, mint egy kisebb stroke, vagy éppen B12 hiány. Ezen okok egy jó része kezelhető, melynek hatására akár teljesen meg is szűnhet a kognitív zavar.
Bizonyos, kognitív hanyatlással járó állapotok sajnos nem gyógyíthatóak, ide tartozik a már említett Alzheimer kór is, azonban sokak számára már maga a diagnózis is segíthet az állapot feldolgozásában, és ilyen esetekben is léteznek módszerek, melyek lassíthatják a kognitív hanyatlást.
A kognitív funkciók tehát az életkor előrehaladtával természetes módon is rosszabbodnak, ha azonban rövid időn belül észrevehető hanyatlást érzékelünk, vagy felmerül bennünk, hogy érdemes lenne orvoshoz fordulni memóriaproblémáinkkal, mindenképpen keressünk fel szakembert, hiszen a kognitív problémák hátterének feltárása segíthet az állapot kezelésében, vagy a szellemi hanyatlás mértékének lassításában is.
Forrás: https://medicalxpress.com/news/2022-04-memory-loss-mild-cognitive-impairment.html
Fotó: pixabay.com, shutterstock
